Sajnos nem tudok olyanról írni, ami elterelhetné a gondolataitokat az iskoláról, de azért próba szerencse. A nagy hőség és zivatarok után, egészen jó idő lett. Tökéletes bármilyen elfoglaltsághoz kár, hogy idő szűkében nem jó időzítéssel, de megérkezett. Tarthatnék egy élménybeszámolót, hogy milyen nagyszerű nyaram volt, azonban hiába, mivel minden nyár felér egy élménnyel. Kissé optimista vagyok, ami véleményem szerint nem nagy baj bár a szüleim próbálnak rávenni, hogy pesszimistaként nézzek a világra és ne gondoljam mindenről, hogy van jó oldala. Ennyire félreérteni is csak ők tudnak (már bocsánat), de két külön dolog, hogy úgy látom, vagy úgy akarom látni a világot. Ennyit a napi bölcsességeimről. Pánik, félelem, zűrzavar és némi lustaság dúl bennem. Nem akarok, ahogyan a szülők se akarnak dolgozni, menni. Nézzük pozitívan! Ott a menzás kaja, amiről ódákat tudunk zengeni, hogy milyen borzalmas és undorító volt, majd visszaemlékszünk és röhögünk, rajta aztán megint az van ebédre, esetleg vacsorára (már aki kollégista). A kollégisták arra is emlékezhetnek, hogy hogyan takarították ki az ételszekrényüket, mert valami cucc (Aminek orrfacsaró bűze volt. Még mindig öklendezek tőle!) Kiborult vagy romlott körte leve
folyt ki (2 hétbe telt mire
rábeszéltük a barátnőmet, hogy szedje már ki a szekrényéből!). Szóval mindennek
van napos oldala, mondjuk, van pár kivétel. Szerintem most némileg könnyítettem
a lelketeken. Térjünk le a témáról, mert még a TV is ezt sugározza! Hozzuk fel
a jól kibeszélt szerelem témát. Nem létezik. Ezennel le is zártuk. Nem vagyok jártas viszont mindenki szeret róla beszélni. Furcsa. Lehet, hogy valami baj
van velem? Lehet. Maradjunk, a még kicsi vagyok hozzá témánál és elégedetten
fejezem be a cikkem. Vagy mégsem. Néha azt hiszem, mintha hosszú párbeszédet
folytatnék a számítógéppel. A probléma az, hogy csak én írok neki ő meg nem
válaszol. Ez olyan, mint amikor viccből vagy unalomból a Messengerrel kezdesz
társalogni csak azért, mert a barátnőd/barátod nincs fent, esetleg ezt is csak
én csinálom? Már biztos, hogy valami hiba lehet a génállományomba vagy
anyukámnak sokszor kieshettem a kezéből, ámbár állítólag még nem volt ilyen.
Nem lehet tudni. Visszaszámlálás 119 nap szentestéig.....

