A személyes kirohanásom elmúltával, beszélhetünk komoly dolgokról. A nyári szünettel és, hogy ki milyen könyvet olvas. Kritikus szemekkel nézve, elbírálom, hogy a most olvasott könyvem mennyire számít, mind történetileg, mind formára jónak.
Cím(ek): Vámpírakadémia, Dermesztő ölelés, A halál csókja, Véreskü, Örök kötelék, Végső áldozat
Formaságok: A könyvet úgy tervezték, hogy a sorozat bármelyik könyv, bármelyik oldaláról el tudd kezdeni és ezért az oldalak jó részét ismétlés tölti be, ami egy idő után unalmas. E/1-be íródott, azaz a főszereplő néhai önsajnálkozását kell hallgatnom, bár ezt legtöbbször az egoista gondolatai a hajáról bepótolják.
Történet: Jól végiggondolt, nem spontán ötlet és bár a főszereplő a narrátor, két szálon futnak az események.
Saját vélemény: A történet nagyon tetszik és még, ha a legtöbb ember szerint a vámpíros könyvek egyenlő az Alkonyattal, sajnos mindenkit ki kell ábrándítanom, a közelében sincs annak, hogy vámpír-ember szerelem. Az egész történet nem néhány legenda szerint született, hanem egy saját, önálló világot, kormányt, hagyományokat, és társadalmi rétegződést épít fel. A tudat, hogy valaki képzelete nem annyira földhöz ragadt, mint a legtöbb emberé, jogosan féltékennyé tesz. Hogy lehet kitalálni egy olyan világot, amiben az emberek csak arra jók, hogy segítsenek elbújni egymás elől a szereplőknek, habár akadnak el-elrejtett utalások a túlélő(számukra veszélyes) ösztöneinkről. Szóval, ha adhatok tanácsot akkor olvassátok elölről, mivel olyan karakterek szerepelnek benne, mint a Cameron Monaghan által megalakított Mason és a tökéletes álompasi, Adrian.
További szép nyarat és könyvmolykodást vattacukorpamacsok!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése