Pár hónap kiesés után végre visszatértem, ezért is csináltattam az új desinget, mivel bármennyire is szeretem a hóesést nem igazán évszakhoz illő téma...sajnos. Az első pár sort hadd kezdjem, hogy az én lelkes és szerintem kissé kisajátított tervezőmnek Babu Mirielnek (aki pár kémia óra után is fel tud támadni hamvaiból) megköszönjem a buborékokat a fejlécem helyére. Mégis a világ egyik legnagyobb mesterművének tartom, talán mert nem vagyok képben a művészeteknek. Gondolom a legtöbben egy tipikus bölcsésznek tudtok elképzelni, ami jogos miután blogot írok és sokat olvasom, de ki kell ábrándítanom sokakat. Én nem vagyok otthon az irodalomban se a képzőművészetekben és bármennyire fájhat sok embernek, azért kimondom, hogy számomra a legfelemelőbb dolog, ha a kémiaórán gondolkodhatok el azon, hogyan gyújtsam fel néhány osztálytársam és van pár elég hatásos ötletem. Na, de vissza a földre! Bár az eltűnésemet nem fogom tudni megmagyarázni, de ma valami felemelőbb témát hozok, mint a péntek 13 -a. A mai naptól fogva nem csak az elmélkedéseimet, hanem a történeteimet is felrakom. Meglepetés!
