Életem értelmet nyert!

Bár a cím túlzás, de a tény, miszerint boldog vagyok igaz. Első pillantásra magazinnak tűnt, majd a címe szerint mozis magazinnak. Az elsőt átlapozva egy mozis magazinnak látszott, tele Benedictes képekkel és Star Trekes infókkal ellátva. Miért ne vettem volna meg? Na, de ez távol áll attól, hogy két hasonló újságot vegyek. Hogyhogy? Mert az egyikben még plakát is volt! Pontosabban négy plakát. Szóval miután Snoopy örömtáncát jártam rájöttem, hogy abba a boltba is látni fognak még.

Visszatérve saját világomba, ahol limonádét szürcsölök a tengerparton, miközben Cameron Monaghannal a lepedőn ülve olvasunk. Hát nem tökéletes? Nem. Ugyanis mélységes felháborodást érzek az emberi hülyeség miatt. Talán nem tetszik a blogom (nem mintha olvasná is valaki), talán egoistának gondolsz (nem jársz messze az igazságtól) és nem tetszik, ahogyan írok. Rendben van, elhiszem. Tudod erre mi a megoldás? Ne olvasd! De talán abba is belegondolhatnál, hogy a blog, amit csinálok nem érted csinálom, hanem mert élvezem, ha írhatok. Pont. Mégis az egészben sem a rosszindulatú vélemények, sem a helyesírás nem háborított fel annyira, mint az, hogy nem merik felvállalni a véleményüket és ez nem csak szomorú, hanem dühítő is egyben. A hirtelen kirohanásom, mégse tántorítson abba, hogy itt a blogon jól érezd magad, azt igazán én sem akarom. Ezért is beszélünk a szünidőről és a Star Trekes plakátomról. Csak őszintén! Ma kissé bevállalós vagyok és ezt az egész káoszt megosztom a világgal, pontosabban megkérek valakit, hogy tegye meg (köszönöm Babu) és ha a könyv címkére kattintasz, találhatsz egy ajánlót (egyesek szerint kritikát). Köszönöm és szép napot mindenkinek, kivéve azt a gonosz NÉVTELEN kommentálót!